2009. november 23.

Elvis

Azt hiszem, minden településnek megvan a maga fura alakja, aki erősen kilóg a sorból, s akit (főleg kisebb településeken) a "village idiot" névvel illetnek a háta mögött... Vagy azt mondják rá: "Oh, (s)he's such a character!", s ez még az enyhébb megnevezés.

Szülővárosomnak, Sopronnak is megvolt a maga "fura embere", egy magas, szikár fickó, kortalan arccal, aki télen-nyáron szakadt nadrágban, zokni nélkül, lötyögő gumicsizmában mászkált, s fura pletykák terjedtek róla, pl. hogy megverték a rendőrök, s azóta lüttyő, és nem érzi a hideget...

Dublinban volt szerencsém már a "táncoló nénihez", aki a Spire környékén szokott olyan zenére táncolni, ernyővel a kezében, amit csak ő hallott, átszellemült arccal, kis mosollyal. Minden nap. Nem tudom, megvan-e még?

Bray-ben is van egy néni, ugyan ő nem táncol, hanem plakátot lenget, míg fel-alá jár a főutcán. Aprócska, igen ráncos arcú, igen öreg asszony, vékonyka. Jókora plakátot hurcol egy rúd végén, amin arra kér minden jótét lelket, hogy védje a magzatokat, mert azok nem tudják megvédeni magukat. A felirat fejcsóválásra késztet, mert nem vagyok egy mindenáron pro-life-os egyén, de meg kell hagyni, a néni elviselhetőbb, mint azok a
pro-life-osok, akik abortált magzatok jókora színes fotóját dugják a gyanútlan járókelők orra alá a St. Stephen's Green-en. Egyszer akkorát ugrottam egy ilyen előtt, mint egy nyúl. Egyszerre jött felém, mondott valamit, én néztem rá (mire gyűjt?) s hopp, a plakát máris az orrom alatt. Azt hiszem, ugrás közben az "anyádatazt" jött ki a számon magyarul reakcióként, mert éppen virágok szemlélésébe voltam merülve a parkban, és talán még csak pár napja lehettem az országban, és nem ezt vártam a nagy rózsaszín (zöld) felhőcske közepében lebegve... Most már nem lepnek meg. Ilyen is van.

Szóval Bray-nek is van fura alakja, mint kiderült, nem is egy. Nemrég ráakadtam egy másik bray-i nevezetességre. Vásárolni mentem, s amikor először láttam meg őt, egy kávézóban üldögélt. Kövérkés, középkorú férfi, valami hihetetlenül fényesre olajozott Elvis-parókával a fején, fekete pólóban, rajta Elvis felirat, fekete rövid bőrdzseki, nagyon menő - de igen rosszult állt a kövér fickón. Farmer, és napszemüveg. Nyugisan kávézott, s ahogy körülnéztem, rajtam kívül nem bámulta meg senki, nem akadt fent senki a hatalmas parókán.

Pár héttel k
ésőbb autóból láttam, hasonlóan kiöltözve. Nem sokáig bámulhattam, mert zöldre váltott a lámpa, de másodjára is sokáig hüldeztem, hogy nahát, mik vannak...

Our local character, is he?

Aztán a minap kinyitom a helyi újságot, ahol egy fotó köszönt rám, Elvis-szel, alatta szöveg, melyben értesítenek, hogy "Bray's very own Elvis impersonator Grey Traynor was named as "Ireland"s number one entertainer" at the Irish Enterntainment Awards, held recently in Athlone." Vagyis hogy Bray saját Elvis-e, Greg Traynor nemrég az "Írország első számú szórakoztatóművésze" díjat kapta Athlone-ban. Mint kiderült, nem először.

Ha! A titokra így fény derült. Az ember nem őrült, dehogy. Elvis imperszonátor. Akárcsak mi, 3 éve él Bray-ben, eredetileg Edenderry-be való. S mostanság Spanyolországi nyaralóhelyeken turnézik. Megtaláltam pár Youtube-os videóját, de van saját weboldala is, ha valaki esetleg fel akarná bérelni egy estére, hogy szórakoztassa az egybegyűlteket, az ott megtalálható telszámon ezt is megteheti.

Bennem csak egy kérdés merül fel. Miért is van az, hogy az összes - mármint az általam ismert összes - Elvis imperszonátor kövérkés, középkorú fickó, akik majd' kirobbannak abból a bizonyos fehér, strasszos, fénylő kövekkel díszített hacukából? Sehol egy csipőtekergető, ifjú Elvis...

Miért?

***

Kis szünetekkel folyamatosan esik, s a káosz még mindig tart az elárasztott megyékben. Van, ahol nincs ivóvíz, tartálykocsikból kapják az emberek a vizet, de azt is forralni kell... Te jó Ég. Itt félórája kisütött a nap, elállt az eső. Egy időre...Mielőtt megjön a következő adag (15-20 óra folyamatos esőzéssel riogattak a reggeli hírekben), elballagok, befizetni ezt-azt, s költeni egy csöppet az ajándékbónomból.

Ma lazulás, holnaptól aztán megint meló, egy szavam nem lehet.

2 megjegyzés:

Alexandra írta...

Szia Móni!

Ennek a soproni furcsa alaknak bizony más is hallotta már hírét. A nővérem a gimnázium elvégzése után 2 évig Sopronban tanult még a 80-as évek elején. Egyszer, amikor egy újságcikkben arról írtak, hogy egyes emberek nem képesek érzékelni a hideget vagy meleget, elmesélte nekem, hogy Sopronban is volt egy ember, aki télen is "egyszál semmiben" mászkált. Biztosan ugyanarról a férfiúról van szó. És még csak nem is tudja milyen világhírű lett :)

A vágódeszka készlet pedig nagyon csinos! Gratulálok hozzá :)

kisrumpf írta...

Igen, igen, ő az!

(Te jó ég, milyen kicsi a világ...)