2010. május 24.

Kora nyári ígéretek

Hihetetlenül szép nyári idő volt a hétvégén, így a piacon sokan voltak, eladtam majdnem mindent, pl. az összes kenyeret, pedig most többet csináltam a szokásosnál. Hiába, BBQ-hoz kell a kenyér :-) A süniforma továbbra is beválik, továbbá vettem új magkeveréket díszítésnek a parti kenyerekre, mák helyett, mert azt nem kaptam sehol. Hiába, lassan ideje lesz elzarándokolni a magyar boltba.

Elkészültem a jókora elsőáldozós tortákkal, majd kiváncsi leszek a visszajelzésekre. A múltkori rendelőm meg volt elégedve a dús, lekvárral töltött vaníliás piskótatortával, ami csupa rózsaszínnel volt díszítve. A finom lekvár alighanem megtette a magáét... Ma pedig ex-főnököm esküvői sütijeit sütöm ki, szerdán szállítok. Délután pedig orvos.

A szép napos időre tekintettel mentünk sétálni, szombaton is, vasárnap is. A tenger nagyon nyugodt volt, csodaszép türkíz-árnyalatok mindenfelé, és kis páracsík a víz és a part menti dombok felett. Tegnap belepréseltem magam az egyetlen, hordható méretű térdnadrágomba. Amikor gyürkésztem bele magam, bele-akadt a kezem puha hasamba... többmaroknyi a mennyiség. Borzasztó, muszáj csinálni valamit, tömegem egyhatoda felesleges. Ha így nézzük, rendesen el vagyok hízva.

A promenád tömve volt emberekkel, még fürdőzőket is láttunk. 23-25 fok volt a hétvégén, tegnap este pl. kiültem a kertbe egy pohár borral, újságot olvasni, madarakat hallgatni. Ez az új időtöltésem este, fél tíztől: kinyitom a kertajtót, bebújok az ágyba, és hallgatom a rigók és tsai énekét. Igen hangulatos.

Közben a biztosító kifizette az orvosi költségeim egy részét, holnap, amikor már kezemben lesz a neurológus számlája is, röptetem nekik a többit. Remek, hogy nem ülnek el rajta!

Tegnapi séta során Trish-sel találkoztunk lent a parton, és megerőltetőnek egyáltalán nem nevezhető séta után megkávéztunk a játszótéren/parkban. Elmeséltük neki, hogy kisgyermekes ismerősöket várunk, aggódunk, hogy mennyire gyerekbarát a lakás, és milyen időtöltést tudunk nekik javasolni, ami gyereknek, felnőttnek is szórakoztató lehet. Már feltérképeztük a környék játszótereit, Adhaimhín-t (p.k.) is kifaggattam, mint kisgyermekes szülőt, sőt, gyerekülést is kértem/kaptam tőle kölcsön. Nagy örömömre tegnap megnyitották a dublini állatkert farmját, ahol lehet kicsi állatokat tapogatni, műtehenet fejni, nyuszikat nézegetni - jó program lesz az is.

***

Nem tudom, írtam-e, de szabadság előtt a Facebook-on át írt nekem egy lány, a kávézó egyik alkalmazottja, hogy milyen jó lenne, ha megtanítanám a dekorálás trükkjeire. Visszaírtam neki, hogy no problem, majd fussunk össze valamikor, és megmutatom, hogy s mint. V. egyből összevonta szemöldökét, hogy csak nem ki akarja valaki művelni magát dekorálásból, hogy aztán a kávézó megváljon tőlem?! Megnyugtattam, hogy trükköket meg lehet mutatni, de kézügyességet, türelmet nem lehet tanítani.

Néhány mail- és üzenetváltás után kiderült, hogy Dervla június elsején kávézót nyit egy másik lánnyal, mégpedig Marian-nal, aki szintén a kávézóban dolgozott eddig séfként, s akit - mondhatni - ismerek. A hírnek nagyon örültem, mert Marian jó fej, ügyes csaj, képzett séf, s már egy ideje gondolkozott azon, hogy más munkahely után néz. De azt nem mondta, hogy ilyen nagyívű terveket forgat a fejében, hogy a belvárosban, a Powerscourt Town House Centre-ben nyit kávézót!

(Sőt, a Facebook-ról az is kiderült, hogy egykori kollégám, a dél-afrikai Myles Sligo mellett kávézót nyitott a feleségével. Az biztos, hogy hírek-hírmorzsák felszedegetésére, rövid üzenetek váltására - értsd: felületes kapcsolatok fenntartására - kiválóan alkalmas eszköz a Facebook.)

Tegnap, amikor megint megbeszéltük Dervlával, hogy mikor és hol találkozunk (javasoltam, hogy nyitás előtt, az új kávézó konyháját avassuk fel, viszek mindent, ami kell), Dervla viccesen célzott rá, hogy ha le akarok nyomni pár sütős műszakot, szívesen látnak. Hm... Ettől kicsit összeugrott a gyomrom, mert alkalmazottnak nem mennék vissza, de az bizony nem jönne rosszul, ha lenne még egy hely, ahová szállthatnék... Majd meglátjuk.

***

A hét másik nagy híre az, hogy Peadar eljegyezte Annát, és Anna megkért, csináljam meg majd az esküvői tortáját. Anna papájának első megjegyzése a hír hallatán az volt, hogy reméli, Peadar most már levágatja a haját :-)

Emlékeztetőül, egy írás Annáékról.

***

Közben folyamatosan problémázik a levelező rendszerem, ezért ha valaki nem tudna elérni, bocsánat. A probléma megoldása folyamatban van.

Nincsenek megjegyzések: