Most a fenti fel- és kihívás járja köreit a Facebook-on és máshol, s büszkén jelenthetem, hogy nekem jegyezgetni sem kell, a napi boldogságadagom rendesen megvan, köszönöm szépen. Kis bosszúságok és aggodalmak ellenére is.
Égi jelekkel fűszerezve! A minap, este autóztunk V.-vel kifelé a városból, amikor éppen arról beszélt, hogy egyre jobban foglalkoztatja egy, Toy-jal majdan megteendő európai autós túra ötlete. Aminek előfeltétele az a Dublinból Spanyolországba menő kompjárat lenne, amiről már egy ideje rebesgetnek különféle weboldalakon. "Átkompoznánk Santander-be - mondta éppen, míg a szélvédőt rendesen verte az eső - "s aztán eltöltenénk Bilbao-ban, Getxo-ban két napot". Ezt mondta, miközben lassan utolértük az előttünk menő Seat-ot, s megláttuk a hátuljára ragasztott matricát: "Te, ez egy birka!" - kiáltottan fel. "Tényleg!" - hajolt előre, s én már szinte ugráltam az ülésen. Pontosan ugyanolyan fekete baszk birka-matrica volt a kocsira ragasztva, mint az enyém.
Nincs mese, menni kell. Ilyen égi jellel megtámogatva nincs is más választásunk, ugye?
***
S a másik örömforrás az volt, hogy végre sikerült egy minden szempontból tökéletes kovászos kenyeret sütnöm, á la Bertinet. Nem lett cukorka alakú, nem durrant szét, a belseje szép lyukacsos, az illata kellően savanykás, a mintázata szépen megmaradt a tetején - nagyon boldoggá tett. Kép a Facebook-on található.
Vagy a meglepetés, ami akkor ért, amikor felfedeztem, hogy még van otthon olyan márkájú és színű fonalam, ami a mostani csipkekendő befejezéséhez kell. Előtte szomorúan vettem tudomásul, hogy a fonalas boltban nincs Ravelry Red színű Malabrigo márkájú fonal, és ha megrendelik is, sokáig eltarthat, míg megérkezik. Otthon aztán turkáltam egy kicsit a fonalas zacskóimban, s előkerült az a kendőkezdemény, amit úgy egy éve abbahagytam, mert a minta és a fonal nem passzoltak egymáshoz sehogysem. Nézem a fonalat, hm, ez Malabrigo... A színe is olyan, amilyenre szükségem lenne... Létezik, hogy belekezdtem egy kendőbe egyszer már, egy ugyanilyen fonallal?
Létezik. Megesett az, ami egyszer már megtörtént velem, egy gyűrű kapcsán. Elfeledkeztem arról, hogy már vettem ilyet, s mert annyira tetszett, vettem belőle még... Így van két egyforma gyűrűm, s most így találtam pontosan olyan fonalra, amilyet egykor, a színétől, tapintásától elvarázsolva levettem a a polcról a fonalas boltban - s aminek megvételéről mára elfeledkeztem...
***
Sajnos, bezárt a lengyel pékség Bray-ben. V. vette észre a "kiadó" táblát, amikor arra sétált. Sajnáltam nagyon. Középkorú lengyel házaspáré volt, nagyon finom sütiket sütöttek. Nem gyakran, de azért vásároltunk náluk. Csak azt remélem, máshol, jobb helyen újra nyitnak. Az Albert Walk, ahol voltak, eldugott, félreeső kis utcácska, kicsi forgalommal...
Egy másik kávézó is feladta, s mintha egyre több lenne az üres bolthelyiség Bray-ben is. Ez egybevág az újság mai hírével, miszerint nő a kiadatlan bolthelyiség száma. Az én álomboltocskám épületére több hónapja kikerült a Sale Agreed tábla, várom, mikor változik a felirat Sold-ra, s kezdődik meg rajta valami munka. S főleg, hogy mi lesz belőle...
2 megjegyzés:
Nem, nem, nem! ÉN akarok Spanyolországba menni, és végigküldeni Sleipnirt a Pireneusok szerpentinjein, mi után kellően felfrissítjük magunkat valami kellemes helyi borral. Csak irigykedem, na, mert ha végignézek magamon, tudom, hogy idén biztosan nem :(
Idén mi sem. Minden csak terv. Tervezgetés. (Skandináv körút...?)
Megjegyzés küldése