2015. november 15.

Öltögetés

Egész héten nagy esők és erős szelek járták, a madáretetőt nem is töltöttem fel, kifújta volna belőle a szél egy perc alatt a magot. Helyette rendeltem egy szép tetőset az egyik piaci kollégától, aki nem mellesleg amolyan mindenes is, pl. nemrég megszerelte nálunk a halódó csapot. Mint kiderült, a csapnak nem volt semmi baja, azon kívül, hogy a finom szűrő a fejében el volt tömődve, az a sok kis szálszerű korrdált darabka, lerakódás, ami a víztartályból került bele, eltömte, ezért nem csorgott belőle rendesen a víz.

Tegnapelőtt szállítottam, s nemcsak az Üzemnek, hanem egy dublini hölgynek is, aki hétfőn hívott fel, hogy flamingó sütiket rendeljem tőlem. Húú, izgultam nagyon. De elégedett volt, a leszállítás is sikerült gond nélkül, igaz, a háztól messze sikerült csak megállnom, mert amolyan igazi, keskeny utcácskájú lakónegyed volt. Délután pedig iziben el is vertem a bevételt a Knitting and Stitching Show-n, ahová eddig még sosem jutottam el. Már eleve azzal a szándékkal mentem el, hogy keresztszemes és/vagy goblein készletet nézek, mert fonalat csak úgy szabad venni, hogy az ember tudja, mennyi kell, nekem pedig most nincs beütemezve egy olyan projekt sem, amihez leültem volna megnézni, mennyi fonal kell. Fonalakból csak információkat néztem, annak ellenére, hogy több helyen is hatalmas kupacokban álltak a gombolyagok, fél- vagy negyedáron, de engem nem ez érdekelt. Elég hamar sikerült végigjárnom a folyosókat a sok standdal, kihagyva a patchwork-öseket, az ékszereket, kellékárusokat, szerintem V, ha ott lett volna velem, értékelte volna a határozottságomat. Ami tetszett, arról begyűjtöttem a névjegyet, szórólapot, s a végén visszamentem. Ami nagyon megfogott, az egy Alex nevű fiatalember Coolree márkanév alatt futó, kézzel festett, kis szériában készülő fonalai, amik a weboldalán megcsodálhatók. Hozzá majd még "betérek", idővel. 

Akinél hosszabban elmolyoltam, az Michael Powell volt (érdekes, még egy pasi!), aki egyedi, saját rajzai, festményei után készülő keresztszemeseivel állított meg. Nagyon régen, az angol Tóvidéken vettem egy kis boltban egy készletet tőle, ott, ahol Tip nevű utazó birkánkat is vettem, s azóta időnként rá-ránéztem az oldalára, de aztán a kötés, a sütés kiverte a fejemből az egész keresztszemezést. S most itt láttam megint viszont a dolgait, s ő is ott állt a pult mögött! Muszáj volt elmesélnem neki, hol találkoztam a terveivel először.

Utána csak egyszer álltam meg alapos mustrára: Hannah Bass standja csodás volt! Nála láttam egyedül nem a giccsköb kategóriába tartozó goblein-készleteket: világvárosok térképeit tervezi át gobleinekké, a városokra (szerinte) jellemző színekkel. Nem Dublin, hanem a Barcelona-mintájú párna csábított el... Kérdezte, milyen "világváros" érdekelne, Bilbao-t mondtam. "Ó, azt még nem említette senki!" - mondta, s leírta egy listára a nevet. Nem volt érkezésem megnézni, milyen városokat modntak még nekik az érdeklődők.

Tegnap este bele is kezdtem az öltögetésbe, s el is jutottam a R betűig a városnévben.

***

Gyűlnek a megrendelések a házikókra. Már idegen is telefonált, ismerőstől hallott rólam, úgyhogy eddig inkább szájhír útján terjedek. Eddig kilenc rendelés van, beleértve azt az egyet, amit majd a piacnak csinálok, tombolatárgyként, s azt is, amit a LauraLynn House-nak ajánlottam fel. Utóbbit inkább tablónak tervezem, mint egy háznak, de majd meglátjuk, hogy sikerül, mert könnyen szállítható jelenetet kell készítenem, hogy tudják ide-oda rakogatni, ha szükséges. S tervem, az rengeteg, ötlet, a Pinterestről, más mézesklácsosoktól, jaj, rengeteg. Annyit dolgozhatok, amennyit nem szégyellek. Október kiugróan jó hónap volt, remélem, november is az lesz.




Nincsenek megjegyzések: